Csinos “kipcsák” lányokkal fotózkodott L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója néhány napja, de a Facebook-bejegyzése alatt elszabadultak az indulatok. A tegnap indult Tokaji Írótábor első napján aztán ennek folyományaként már magyar “népviseletbe” öltözött hölgyeket ölelt magához az író-költő-politikus-vállalkozó – a rendezvény elnöke – , de ennek sem lett jó vége.
A Bodrog-Tisza összefolyásnál fekvő Tokaj idén immáron 51. alkalommal rendezi meg az írótábort, amely minden esztendőben fontos eseménye a hazai irodalmi életnek. A Kopasz-hegy lábánál, a csillogó borospoharak mellett azonban gyakran olyan kijelentések buknak ki a művészekből, amelyek elsőre meredeken hangoznak, és ebből kifolyólag több napon keresztül vitatémát szolgáltatnak a résztvevőknek, és a hazai sajtónak egyarát. Tavaly például Zalán Tibor jelentette ki azt az egyik adiig csendesen csordogáló eszmecserén, hogy
“Amit ma látok az irodalomban, az engem elrémiszt, elborzaszt, ijeszt. A 80-as évek sem volt jó, de ez legalább olyan rossz, ha nem rosszabb, amiben most élünk. … Elborzaszt az, hogy különböző alapítványok meg figurák különböző pénzeket osztogatnak maguknak, a saját embereiknek. Hogy egy fiatalnak, ha jelen akar lenni, akkor le kell csatlakoznia valamelyik táborhoz. Két nagyon erős tábor diktál, a mögöttük lévő pénzek – vagy nem pénzek – diktálnak, nagy szervezetek irányítanak, és nem az irodalom, nem a minőség vagy a termék határozza meg, hogy ki vagy.”
A megjegyzés akkor nem tetszett L. Simon Lászlónak, a rendezvény elnökének, aki azt fűzte a hallottakhoz, hogy “ezt a rohadt szocializmust azért csak működtette valaki”, majd azt is hozzátette, hogy “a fél magyar irodalmi élet totál kollaboráns volt, teljes egészében kiszolgálta a rendszert, és ebből élt.”
A politikusnak az sem tetszett akkor, hogy 2022-ben egy indexes újságíró azon kérdésére, amely azt feszegette, hogy van-e súlya a Tokaji Írótábornak, Kukorelly Endre ezt válaszolta: „Semmi. Ezt ne írja bele, nem akarok senkit bántani, de írót ott gyakorlatilag nem lehet látni. Sokat jártam hajdan, és mindig úgy éreztem, hogy nemigen jönnek írók, ehhez képest azonban jobb volt a helyzet.”
Nos, az idei ideológiai vitákról még nem szivárogtak ki információk, ám az alaphangot a 2023-as botrányhoz kiválóan megadta az a Facebook-bejegyzés, amelyet L.Simon tett. Ebben arról beszél, hogy mekkora vihart kavart a világhálón a pár nappal korábban közzétett fotója, amelyen három fiatal “kipcsák” lánnyal együtt készült, és amely “ártatlan” képet nagyon sokan megosztottak, nem egyszer alpári kommentek kíséretében. “Lehet azon vitatkozni, hogy a mi kultúránkból nézve milyen esztétikai minőséget képviselnek a lányokon látható ruhák, bár nem árt tudni, hogy egy neves kirgiz iparművész hölgy tervezte őket, aki a hagyományos sztyeppei motívumokat és anyagokat használja fel a kortárs ruhakölteményein...
Az író költő így folytatja az okfejtést: “A legszomorúbb az egészben az volt, ahogyan a “tolerancia bajnokai” megnyilatkoztak a magyarországi kunok rokonairól, a kipcsakokról. Lenézően, lasajnálóan, tiszteletlenül. Mások kultúrájának, tőlünk távol élő nemzetek szokásainak a kinevetése nyilván nem szolgálja a saját kultúránk elfogadtatásáért folytatott küzdelmet. Olyanok írtak fröcsögő kommenteket a fotóm megosztásaihoz, akik önmagukat nagyon sokra tartják, s akik korunk divatos kisebbségei érdekében harciasan szólalnak fel, s a velük vitázókat egy laza mozdulattal kiáltják ki homofóbnak vagy intoleránsnak.
Összegezve: miért ne lehetne Kirgizisztánba utazni, ott megismerni az egyébként rendkívül színvonalas Kirgiz Nemzeti Múzeumot? Miért ne lehetne értékes és lelkileg is felemelő baráti találkozón részt venni a Kirgizisztánban elő, magukat kipcsakoknak tartó művészekkel, értelmiségiekkel, akadémikusokkal, akik olyan szeretettel és nyitottsággal fogadtak bennünket, amiben egyre ritkábban van részünk itthoni vagy nyugati programjainkon? És miért ne lehetne fiatal, a saját hagyományaira büszke hölgyekkel fotózkodni, s a képet közzétenni?
Mindezt csak azért írtam le, mert ma az 51. Tokaji Írótábor megnyitóján a kiváló költő-író kollégánk Éva Finta és a lánya, a sárospataki Rákóczi-vár muzeológusa, Eszter Szabó gyönyörű – újraértelmezett – népviseletben jelent meg. S én örömmel csináltam velük is közös fényképet.”
Aki kíváncsi az eredeti posztra és a hozzá kapcsolódó finom és kevésbé szalonképes hozzászólásokra, az itt megtalálja. Aki tudni szeretném, miért lett hirtelen ilyen nagy divat a kipcsákozás, annak a 24.hu idevágó cikkét ajánljuk 2019-ből, melynek sokat mondóan az a címe, hogy “Miért beszélhet Orbán Viktor kipcsak vérű magyarokról?”
Amennyiben a kedves olvasó tudni szeretné, a jelenlegi botrányon túl mivel okozott ennél is nagyobb felhördülést a hazai társadalomban a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, annak ezt a Wikipedia-bejegyzést kínáljuk megtekintésre. (Figyelem, előrebocsátjuk, hogy szó lesz benne magánpanzióhoz és borászathoz vezető útfelújításról, rákellenes barackmagbizniszről, vitatott közpénzfelhasználásról, elítéltek meggyszedéséről, egy furcsán trágár versről, valamint az RTL Klubot megbüntetni szándékozó reklámadó törvényről, melyet ugyancsak L. Simon László terjesztett anno a parlament elé.)
Végezetül álljon itt az idei írótábor egyik kerekasztal beszélgetésének videós változata, amelynek résztvevői és közönsége az irodalom mellett számos társadalmi-politikai kérdést is taglalnak.
Fotó: L. Simon László Facebook, Tokaji Írótábor Egyesület
